Downloadlink:muchshare.net/s0d19l5853dz
„Szántai Lajos »királyi útjának« — az ő egyenesen
idevágó megjelölését foglalva idézőjelbe -
két fő tétele a Magyar Szent Korona, s a magyar
népmesék. Első előadásain még e kettőt emlegette
mint sajátos arculatú műveltségünk, illetve
a magyarság részére feladatul kijelölt »megvalósítás
« legfontosabb, máig lankadatlan hatékonyságú
eszközlőit. Később érdeklődési köre szükségképpen
tágult a mitikus magyar történelem
nem kevésbé izgalmas, fényes távlatokat sejtető
kérdéscsoportja irányába. Ma is jobbára ezzel a
hármas-egy témával járja az országot, mint az
organikus magyar műveltség egyik legfelkészültebb,
leginvenciózusabb és legfáradhatatlanabb
apostola.Szántai Lajos ihletett műelemzései nyomán,amelyeknek fő inspirációs forrása a Képes Krónika,egészen új kép rajzolódik elénk nemzetünk
mitikus - azaz valódi! - történelméről.
A márakisebb könyvtárnyivá dagadt »igazi«, »hamisítatlan
«, »rejtett« stb. magyar történelem-rekonstrukcióhoz
viszonyítva az övé két fontos vonásával
tűnik ki. Az egyik a képi forrásokhoz való
imponálóan - de úgy is mondhatnánk: meghatóan
- szigorú ragaszkodása. A korábbi képértelmezési
kísérletektől eltérőleg ő először a szó
legszorosabb értelmében „elolvassa" az elemzésre
kiválasztott műveket, mondjuk, a Képes Krónika
egyik vagy másik miniatúráját, és csak ezután
kezdi magyarázni őket.
Ha ezt a sajátosságát Szántai munkásságának
elsősorban módszertani tekintetben találjuk
tanulságosnak, akkor a másikról viszont azt
mondhatjuk, hogy elsőrendű tartalmi vonatkozásai
miatt érdemes a figyelmünkre. Egyetlen
mondatba sűrítve és némileg vulgarizálva a kérdést,
úgy fogalmazhatnánk, hogy Szántai Lajos
a magyarság önsors-javító, illetve emberiség-nemesítő
— a kétféle tendencia szorosan összefügg
egymással! - tevékenységében döntő mozzanatként
ismerte fel és írta le az »áldozat-terápiát«.
(Pap Gábor)